Most, hogy a spanyolok is elkészítették a maguk "Madarak a dobozban" változatát, mely elég jól startolt a Netflixen (és nem is rossz szerintem), újra elővettem a 2018-as eredeti, amerikai filmet, hogy könnyebb legyen az összevetés. Nos, az amerikai verzió kétségkívül látványosabb és Sandra Bullock mégis csak Sandra Bullock. (De megjegyzem: nekem a spanyoloké is tetszett, mely a Madarak a dobozban - Barcelona címet kapta.) Most előbb az eredeti, 2018-as feldolgozásról írnék és csak a poszt legvégén a legfrissebb barcelonai kalandról.
A kép forrása: ign.com
Nagyon érdekes az alap-koncepció, mely szerint olyan idegen lények támadják meg a Földet, melyeket ha meglátunk, akkor azonnal (vagy legalábbis pár percen belül) öngyilkosságot követünk el. Az emberiség a kihalás szélére kerül a tömeges szuicidációs hullám miatt, így a túlélőknek csak leesik végül, hogy bekötött szemmel kell(ene) élniük. Az emberek így menekülő, bujkáló kis csoportokra szakadnak, miközben akadnak rejtélyes csapatok is, akik valahogyan az idegeneknek dolgoznak és erőszakkal kényszerítenek túlélőket a szemük kinyitására és ezzel a halálra. (Ennek a fejleménynek egyébként a spanyol filmben van nagyobb jelentősége.)
A filmbeli történet középpontjába egy csoport kerül, akiket összesodor a menekülés. Több archetípus is megtalálható ebben a kis mikro-közösségben: Malorie (Sandra Bullock) mellett megvan a csopiban a szürke kis-ember, a szerencsétlenkedő, a terhes (abból mindjárt kettő is akad), az ázsiai, a vagány tökös srác (ő Tom - Trevante Rhodes) és a mindenkire örökké gyanakvó öregúr, Douglas (John Malkovich). Meg persze akad áruló is, de nem lövöm le a poént. A lényeg: bekövetkezik itt is a tragédia és a főhősnő, Malorie a tökös kigyúrt sráccal kezd menekülésbe a közben megszületett saját és megmentett gyerekkel együtt. A végkifejlet hoz azért meglepetéseket és a zárás is érdekes.
A legjobb alakítás meglepő módon nem Sandra Bullocké, hanem ez a cím egyértelműen John Malkovichot illeti, mert szenzációsan hozza a keménykedő és határozott pasast, aki nem hagyja magát (mondjuk meg is szívja). Az amerikaiak filmje látványos, gyorsabb tempójú, több helyszínt illetve és gazdagabb érzésvilágot idéz meg. Az a tény, hogy az idegenekből soha semmit sem látunk (max egy-két rajz segít abban, hogy milyenek lehetnek) elég idegesítő.
A kép forrása: spanjevandaag.com
És most nézzük a spanyol verziót: itt nem női rendező, hanem egy testvérpár a készítő (akik valószínűleg magyar származásúak: Alex és David Pastor). A központi téma itt is egy menekülő csoport, - természetesen itt is ugyanazok a lények bukkannak fel és ugyanúgy nem szabad rájuk nézni mint az amerikai változatban - csakhogy a helyszín ezúttal a spanyolországi Barcelona. A látvány-világ sokkal szegényesebb és elég gagyi a CGI robbanások sora is a filmben. Viszont a sztori szerintem érdekesebb: itt ugyanis egy olyan karakter áll a középpontban, aki a lényeknek dolgozik. Ő Sebastian (Mario Casas) [szakállal tisztára egy 180 centis törpe Jason Momoa]. Sebastian egy ponton túl váratlanul a menekülők mellé állt, mert megismeri a szép Clairet (Georgina Campbell) és az aranyos kislányt: Sofiát (Naila Schubert), akivel csak egyedül ő tud beszélni, mert korábban mérnökként dolgozva használta a németet (ami a kislány anyanyelve). Akárhogy is, de innentől Sebastian pozitív hős lesz, aki megvédelmezi a két nőt, szembeszáll a lényeket szolgáló többi emberrel és elkíséri védelmezettjeit a biztonságba.
A két film közül az eredeti a sikeresebb csupán abban oszlik meg a második részt is megtekintők tábora, hogy mennyire találják jónak (vagy nézhetőnek) a spanyol verziót. A magam részéről jónak tartom és nálam ha a 2018-as rész 80%-os, akkor a legújabb sem kap 70%-nál kevesebbet.
