Bár hamarosan betölti a 86-ot (!) szellemileg friss és aktív Ridley Scott, korunk egyik legnagyobb rendezője. Ő készítette el a Nyolcadik utas a halált annak idején 1979-ben, a Szárnyas fejvadászt 1982-ben, a Gladiátort 2000-ben, a Sólyom végveszélyben 2001-ben, a Mennyei királyságot 2005-ben, a Prometheust 2012-ben és a Mentőexpedíciót 2015-ben (hogy csak a legjobb műveit említsük).

A kép forrása: indiatoday.it

Ezúttal egy nagy történelmi téma felé fordult: minden idők legnagyobb hadvezéréről, Bonaparte Napóleonról készített filmet. Nagyon sokan várták már ezt a művet, főleg a történelem iránt rajongók, remélve, hogy Scott egyeztet majd szakértőkkel, hogy egy történelem-hű, valóságos és hiteles filmet tehessen le az asztalra. Úgy tűnik azonban, hogy nem így tett (vagy nem hallgatott a felkért szakemberekre), a Napóleon című történelmi dráma ugyanis minden eddig megszólalt történész szerint hiteltelen lett.

A film vezérfonala az egykori francia császár szerelmi élete, amelyre Scott felfűzi az egész filmet és a figura teljes bemutatását is. Ez a legfőbb alapkoncepció, a legfőbb alapvetés. Scott úgy állítja be az egész Napóleon-életutat, hogy az egykori császár egyszer csak beleszeret a nála 6 évvel idősebb szépséges özvegybe, Josephine de Beauharnais -ba, majd egész további életében az ő lenyűgözéséért tesz mindent. Miatta nyer annyi csatát, miatta hódítja meg Európát és miatta akar a világ ura is lenni. Scott egészen egyszerűen figyelmen kívül hagyja, hogy Napóleon már 24 évesen, vagyis évekkel Josephine megismerése előtt tábornok lesz, vagyis kezdeti karrierje megindulásában és nagyratörő tervei kialakításában nulla Josephine szerepe. Napóleon még a nő megismerése előtt határozza el, hogy katonai karriert épít és a lehető legmagasabbra tör majd. Később ugyan megismeri Josephine-t és valóban beleszeret, de arra kihegyezni egész életét, hogy kizárólag miatta lesz sikeres, enyhén szólva a dolgok elferdítése. Főleg, hogy később megcsalja, majd el is hagyja a nőt, sőt újra is nősül (1810-ben), igaz, politikai okokból.

A kép forrása: empireonline.com

A történelem legnagyobb hadvezérének bemutatásában szinte alig jut szerep azoknak a fantasztikus csatáknak, melyekben Napóleon grandiózus győzelmeket arat: Marengo (1800), Austerlitz (1805), Wagram (1809) mind-mind óriási diadal volt. Pedig ha valami filmre kívánkozna Napóleon kapcsán az pont ezeknek a csatáknak az elénk tárása. Napóleon élete során 61 csatát vezetett, melyek közül mindössze hetet veszített el (ezeknél is vagy hatalmas túlerő győzte le vagy egyszerűen betegen irányította embereit vagy elárulták). Ő tekinthető az emberi történelem legnagyobb katonai stratégájának, de Ridley Scott inkább egy nőbolond papucsnak láttatja, aki sokkal jobban hasonlít egy infantilis és debil figurára mint egy vezetésre született hadvezérre és császárra. Scott egyértelműen nevetségessé teszi Napóleon alakját érthetetlen módon.

Pedig Napóleon szerették és tisztelték a katonái, mert mindig osztozott sorsukban: közöttük menetelt, azt ette amit ők ettek és soha nem félt akár a legelső vonalban osztani parancsait. Amellett elismerték hihetetlen hadvezéri képességeit, tüzér-tudását és katonai szakértelmét a csatákban. Sajnos azonban Napóleon nem volt jó emberismerő, gyakran bízott meg olyan tábornokokban, akik aztán elárulták.

Ami az alakításokat illeti: Joaquin Phoenix mindent megvalósít a rendezői koncepcióból, csak éppen alapjaiban elhibázott ez a bizonyos koncepció. Erről persze nem biztos, hogy tehet. A Josephine-t alakító Vanessa Kirby viszont idegesítő a vásznon és az ő esetében nagyon zavaró az a hiteltelenség, hogy orránál fogva vezeti Napóleont. (Itt jegyezném meg: Vanessa Kirby 14 évvel fiatalabb Phoenixnél, a valóságban viszont Josaphine volt idősebb Napóleonnál, mégpedig kerek 6 évvel.) Phoenix egyébként is picit öreg Napóleonnak a maga 49 évével, hiszen a nagy hadvezér alig 35 évesen lett császár.

Vanessa Kirby mint Josephine. Forrás: telegraph.co.uk

Akadnak a filmben pozitívumok is mint néhány jelenet, mely tényleg látványosra sikeredett, de nagyon hiányoznak a komolyan vehető és hiteles csata-képek és az egyes ütközetek átfogó bemutatásai. De a legnagyobb probléma a filmmel mégis magának Napóleonnak a félreértelmezése, mely Ridley Scott rendezésében egy folyton motyogó, perverz, szexmániás, gügye és gyermeteg szociopatát farag a világtörténelem legnagyobb hadvezéréből.

Ami a végső értékelést illeti: a rendezés 2 csillag, színészek 3 csillag, látvány-világ 4 csillag, összesítve erős közepes a végeredmény és 3 csillagnál nem adható rá több.

Kihagyott lehetőség, hiszen ekkora költségvetésből egy ennyire tapasztalt rendezővel és egy ennyire jó színészgárdával kaphattunk volna egy 5 csillagos produkciót is. Ha átgondoltabb, történelem-hűbb és józanabb az alapkoncepció, ami nem lejáratni akarja Napóleont, hanem hűen bemutatni.

A film tárgyi tévedései közül néhány (Forrás: Lenthár Balázs cikke - hvg november 23.):

• A párizsi tüntetők, akiket Napóleon kartáccsal lövet (a film elején) nem gyümölcsökkel támadtak, nagyon is fel voltak fegyverezve.
• Az 1796-os itáliai hadjárat alapozta meg Napóleon elismertségét a hadseregben, ám ezt a rendezés meg sem említi.
• Kimarad a filmből a napóleoni háborúk talán legfontosabb csatája az 1813-as lipcsei csata (a népek csatája), noha igazából ez az első igazán megrendítő veresége a császárnak.
• Napóleon nem felesége hűtlensége okán tér haza Egyiptomból, hanem mert az itáliai fronthelyzet annyira megromlik, hogy veszélyben érzi saját korábbi győzelmeit és hódításait, amit helyre akar hozni.
• Az austerlitzi csatában nem fulladtak ezrek a jégbe, valójában a feltárások elenyésző számú emberi maradványra bukkantak (lásd: John Holland Rose kutatásai).
• Kimarad a filmből két kulcsfontosságú tábornok: Joachim Murat és Michel Ney, akik jelentős mértékben alakították Napóleon sorsát. Az előbbi részese volt hatalomra kerülésének, az utóbbi egy nagyon rossz döntésével fő okozója volt annak hogy Napóleon elvesztette a legvégső csatáját Waterloonál.
• A filmbeli két főszereplő (Phoenix és Kirby kisasszony között) 14 év a korkülönbség Phoenix javára, ám a valóságban a nő volt idősebb kerek 6 esztendővel.